1.fejezet

Pár napja érkeztünk ebbe a kisvárosba. Én nem
szöszmötöltem a kipakolással és az első nap már minden cuccom
a szekrényeimben,a fiókjaimban,a polcaimon vagy éppen az asztalon
volt. Én nem pazarolhatom az időmet hiszen napi szinten  órákat
futok,és nem szeretnék sok időt kihagyni, hiszen a futás már nem a
hobbim hanem az életem. Ma is szokás szerint fél hatkor
felkeltem,felvettem egy sportosabb ruhát,kimentem a konyhába,
 ettem egy kis müzlit, majd beraktam a fülhallgatót a fülembe
és indultam is futni. Olyan kellemes hat órakor futni mert csak te vagy
és a csend,ha egy-egy autót vagy embert látni ilyenkor kinn az utcán.
Nyár van, a normális emberek nem képesek ilyen korán felkelni,
főleg a velem egykorúak. Minden normális 16 éves  fiatal
még javában alszik vagy most tántorog haza a tegnapi
buliból. De én nem ilyen vagyok, ritka ha eljárok bulizni.
-Hé!-hallok egy hangot a hátam mögül és megfordulok.
-Igen?-kérdem értetlenül egy nagyjából velem egykorú
sráctól, aki szintén sportos ruházatban van.
-Új vagy erre felé?
-Igen. Pár napja költöztünk ide. Miért?
-Hát akkor gondolom egyedül nehezen találnál haza.
-Miért hol vagyok most?-nézek körül és látom, hogy egy mező
mellett.
-Ki értél már a városból.
-Merre laksz?
-Egy kis utcában ahol mindössze csak két ház van.-mondom,
majd indulunk vissza a városba.
-Te vagy az új szomszédunk? Had mutatkozzak be. A nevem Damien Black.
-Én Noamy Swartz vagyok. Neked van két testvéred igaz?
-Igen, egy bátyám, Daemon és egy nővérem,Dee.
-Nekem is van nővérem,de szöges ellentétek vagyunk.
-Ismerős érzés. A családban én vagyok az egyetlen aki
önszántából fut. A nővéred mit szeret csinálni?
-Olvasni és blogot írni.
-És te mit szeretsz csinálni?
-Futni,focizni,zenét hallgatni,Tv-t nézni,táncolni és egészségesen
táplálkozni na meg főzni is.-sorolom a szokásaimat.
-Bulizni szoktál?
-Nem igazán. Ritkán fordítom a szabadidőm bulizásra.
-És mennyit szoktál futni?-kérdi az utcánkba kanyarodva.
-Heti ötször két óra vagy heti háromszor két-három kilométer. Te?
-Körülbelül ugyan így.
-Damien!-hallok egy női hangot melynek forrását is hamar megtalálom.
-Igen nővérkém?-kérdi egy sóhajtás kíséretében.
-Tudod hogy Daemon nem szeretné ha az történne velünk mint...
-Igen tudom és hidd el nem fog ez történni. Beszélhetnék Amy-vel  még
egy kicsit?-kérdi és nővére csendben távozik.
-Mint  kivel?-kérdem értetlenül.
-Ha arra kerül a sor úgy is megtudod. Ne légy kíváncsi!
-Jó, tudok várni. És remélem valamikor még találkozunk.
-Csak nem tetszem neked?
-Nem! Csak kedvesen utaltam arra hogy kéne valaki,
akivel kicsit lóghatok mert a nővérem kissé unalmas.
-Mondjuk holnap elmehetnénk focizni.
-Nem valami mást szeretnék csinálni,olyat amibe nem vagyok jó.
-Gördeszkázni tudsz?
-Persze hogy nem.
-Holnap megtanítalak. Kölcsön adom a régi deszkám.
-Jó. Én menjek át vagy  becsengetsz hozzánk?
-Át jöhetsz engem nem zavar meg szerintem mást sem.
-Tíz körül?
-Aha. Na holnap találkozunk,szia!-köszön miközben kivillantja
 hófehér fogait. Megeszem a kalapom ha nem Colgate-el mossa
a fogát.
-Szia!-köszönök majd besétálok a házunkba.Katy már ébren van.
-Szia!-köszön.
-Helló. Ettél már valamit?-kérdem tőle.
-Igen egy kis sütit sütöttem a szomszédoknak és abból ettem.
-Megint a csokis sütid mi?
-Valld be hogy finom!
-Tudod mi a finom? Az oreo.
-Egyél valamit aztán átmegyünk a szomszédokhoz.
-Most beszélgettem az egyikkel minek menjek át?
- Na jó, nem kell átjönnöd.-mondja, kezébe veszi a tányér
 sütit és kisétál az ajtón.
A nap többi részében nincs sok kedvem akármit is csinálni
ezért bevonulok a szobámba a laptopon társaságában és
egészen estig zenét hallgatok. Olyan éjjfél körül bealudtam.

Prológus

A nevem Noamy Swartz.16 éves vagyok.Van egy nővérem,
Katy és ez az életem története röviden:
Mikor elköltözünk a napfényes városból,
hogy a szürke hétköznapokat egy kicsit sem
átlagos településen élvezetessé tegyük. Igaz semmit
se tudtunk erről a településről, És mikor egérkezünk
kicsit sem minden napi szomszédokkal találkozunk.
Ezeke a szomszédok ezernyi meglepetést tartogatnak
számunkra, de nem csak ők, hanem az egész Világ
és a kormány is. Én és a nővérem csak kis hibák
miatt teljesen megváltozunk vagy inkább át.
Mutánsok leszünk és kitartónak kell lennünk
ha ezt végig akarjuk vinni, vagy legalább
túlélni.